Szentmárton-Vet Állatorvosi Rendelő

ONLINE ELŐJEGYZÉS

Tel.: +36 30 229 3999

A szuka ivari ciklusa, hormonális változások

(Szakcikk, csak erős idegzetűeknek!)

A szuka monooestrusos állat, tüzelései átlagosan félévente (4-12 havonta) követik egymást. A szuka nemi ciklusa négy szakaszra különül el: az átlagosan 9-11 napos prooestrus, a 9-12 napos oestrus, az átlagosan 60 napos metoestrus (vemhesült: 62-63 nap, nem vemhesült és álvemhes szuka: 55-80 nap) és az átlagosan 4 hónapos dioestrus vagy anoestrus szakaszaira. Az ivarzási periódus (tüzelés) a prooestrus és oestrus együttes, általában 18-21 napos időszakát jelenti. A szukák többségére egy tavaszi és őszi ivarzási periódus jellemző, bár napjainkra a kutyák tartási, táplálási körülményei, továbbá a beltenyésztettség az év minden szakában jelentkező tüzeléseket eredményeztek.

A szuka tüzelésének első szakaszát, a tüszőnövekedéssel járó prooestrustvéres ivarzási nyálka megjelenése jelzi. Ezzel egyidejűleg a szuka viselkedése megváltozik, gyakori lesz az étvágycsökkenés, nyugtalanság. A szuka ilyenkor gyakran elszökik otthonról, sűrűn és több helyre vizeletet ürít (jelölget). Jól észrevehető lesz a péra duzzanata, a hüvelynyálkahártya ödémája. A hüvelynyálkahártya hámsejtrétege megnövekszik, változásai ciklusdiagnosztikai szempontból jelentőséggel bírnak (ld. később). A véres ivarzási nyálka híg, barnásvörös színű és általában 7-10 napig ürül. Jellegzetes ivarzási szag jelenik meg, amelyet a metil-p-hydroxibenzoát okoz. A szukák többségénél ekkor még receptivitás -a kan kutya közeledésének elfogadása- nem tapasztalható. A prooestrus említett tüneteit a tüszőhormonok (ösztrogének) okozzák, elsősorban a 17-béta-ösztradiol. A prooestrus végén a növekvő progeszteronszint és az ovulációval hirtelen lezuhanó ösztrogénszint hatására csökken a péraduzzanat, az ivarzási nyálka véres jellege megszűnik, és a váladék mennyisége is csökken. A már említett, ciklusdiagnosztikai szempontból jelentőséggel bíró sejtösszetétel a hüvelynyálkahártya felületén módosul (ld. később). Kezdetét veszi az oestrus. Ekkor a szuka viselkedése megváltozik. Gyakran ugrálja társait, engedi, hogy a kan kutyák ráugorjanak és befedezzék. A tüszőrepedés az oestrus 1-2. napján következik be, rendszerint már a véres nyálka ürülése után. Az ovuláció során kiszabaduló petesejteknek a petevezetőben 36-48 óráig tartó érésen kell keresztülmenniük ahhoz, hogy a megtermékenyülésre alkalmassá váljanak. Az érett petesejtek fertilitása ezt követően gyorsan csökken, melyhez a cervix záródása is hozzájárul.

A prooestrus és oestrus hormonális hátterérenek elemzéséhez az anoestrus végét jellemző hormonális változásoktól célszerű elindulni. Az anoestrus végén a hypothalamus GnRH szekréciója fokozódik, a ritmikusan felszabaduló hormon leadásának mind frekvenciája, mind pedig leadási hullámának amplitúdója növekszik. Az egyre erősebben pulzáló GnRH hatás a hypophysis elülső lebenyében fokozott FSH (folliculus-stimuláló hormon) és LH (luteinizáló hormon) leadást indukál, és beindítja a petefészkekben a tüszőnövekedést, a tüszőkben pedig az ösztrogén termelődését. A tüszőérést a vér ösztrogén szintjének jelentős emelkedése kíséri. Az emelkedő ösztrogénszint kezdetben pozitív feedback révén fokozza a saját termelődését serkentő FSH-leadást, majd negatív feedback mechanizmusba átcsapva blokkolja a további FSH- leadást. A hirtelen lecsökkenő ösztrogénszint preovulációs LH-csúcsot indukál. A szérum ösztrogén szintje a késői anoestrus idején 5-10 pg/ml alatt van, a korai prooestrusban 10-30 pg/ml szintre emelkedik, az LH-csúcs előtt pedig 50-100 pg/ml értéket ér el. Az LH-csúcsot megelőző maximumát követően értéke 2-3 nap alatt jelentősen, (20-30 pg/ml) lecsökken, és a gestatios periódus idején változatlanul alacsonyan marad.

Az ivari ciklus idején általában alacsony (1 ng/ml alatti) értéket képviselő LH szintje az ovuláció előtt 36-48 órával kiugróan magas értéket ér el (60-70 ng/ml, preovulatiós LH-csúcs). Figyelembe véve a tüszőrepedés idejét pontosan előrejelző LH-csúcsot, valamint a petesejtek termékenyítésre alkalmas állapotának elérését szolgáló érés 2-3 napos időtartamát, megállapítható, hogy a fogamzás legnagyobb valószínűséggel az LH-csúcs utáni 4-7. napon következik be.

A progeszteron (P4) hormon szintje a prooestrus idején, az LH-csúcsig alacsonyan, 0,5-1,0 ng/ml értéken marad, de szintje már az LH-csúcs alatt emelkedni kezd. Az LH-csúcs utáni 2. napon a progeszteron szintje meredeken 3-8 ng/ml közé emelkedik, majd az ovuláció után tovább nő 15-80 ng/ml értékre. (...) Összességében elmondható, hogy az optimális fogamzási időszakban (LH-csúcs után 4-7. nap), az ovuláció idején mérhető értéknél már lényegesen magasabb a progeszteron koncentrációja a vérben. A szuka esetében tehát -más háziállatoktól eltérően- már a fedeztetés (termékenyítés) idején jelentős progeszterontúlsúly van, alacsony ösztrogénkoncentráció mellett. Ennek hátterében az áll, hogy a növekedő tüszők falában kialakuló luteinszigetek még az ovuláció előtt beindítják progeszterontermelésüket. Az ovuláció után, a sárgatestek progeszteron termelése a 20-25. nap között éri el a maximumát, majd a metoestrus végéig, azaz kb. 7-8 hétig csökkenő mértékben fennmarad. A sárgatest működését a 25. naptól emelkedőprolaktin hormon szintje támogatja. Az emelkedő prolaktinszint egyben az álvemhesség kialakulását is segíti. A vemhes szukára jellemző, LH-csúcs után 60 nappal észlelhető gyors progeszteronszint-csökkenéssel szemben az álvemhes állatnál csak igen lassan csökken a P4 szintje a 0,5-1 ng/ml-es alapértékre. Az ondósejtek a szuka nemi útjaiban sokáig, általában 4-7 napon át életképesek maradnak. Ezalatt uterinális mirigyekben, mint rezervoárokban tárolódnak. Hosszú életképességükből adódóan a rövidebb élettartamú, már érett petesejtek megtermékenyüléséhez egyetlen, megfelelő időpontban végzett fedeztetés (termékenyítés) is elegendő lehet. A szuka esetében átlagosan 9 nap prooestrus és 9 nap időtartamú oestrus számítható, az ovulált petesejtek meiotikus érésének 2-3 napját is beleszámítva kijelenthető, hogy a fedeztetés (termékenyítés) optimális időpontja az ovuláció után 2 nappal esedékes, azaz az ivarzás első jeleinek megjelenésétől számított 13-16. nap közé esik. Mélyhűtött sperma alkalmazása esetén a sikeres fogamzás érdekében a legmegfelelőbb, ha az ovuláció napját követő 5. napon, egy alkalommal termékenyítünk.

Az átlagostól eltérő szukák egy része még a vérzés időszakában ovulál. Ilyenkor a csupán az ivarzás külső jeleire alapozott pároztatás esetén megtörténhet, hogy a vérzés megszűnését követő 2-3. napon már nem lesz életképes petesejt a szuka szülőútjaiban. Más esetben a tüszőrepedés később, például az oestrus 4-5. napján következik be. Ilyenkor, a szokásos időben végzett pároztatás mellett, a petesejtek csak több napos érésüket követően termékenyülnek meg, de a termékenyülés rendszerint végbemegy, hiszen az ondósejtek még élnek. Ez utóbbi esetben a vemhesség időtartama látszólag meghosszabbodik.

(Ovulációdiagnosztikai célú hüvelyellenállás-mérés hormonális hátterének vizsgálata szukákban; 
klinikus kisállatgyógyász-szakállatorvosi szakdolgozat - dr. Szima Zsolt, 2013)
A fedeztetés időpontjának megválasztása

A szukák megfelelő időpontban végzett pároztatása elengedhetetlen feltétele a sikeres fogamzásnak. Az optimális fedeztetés, termékenyítés időpontja az ovuláció időpontjától, azaz a petesejt leválásától függ. A rövid élettartamú petesejt 1-2 napos „ablakban” válik csupán hozzáférhetővé az egyébként lényegesen hosszabb élettartamú ondósejtek számára. Ha elvétjük ezt a „kitárt” periódust, fedeztetésünk eredménytelen lesz. Ovulációdiagnosztikai módszerekkel a petesejt leválásának időpontját határozzuk meg. Mivel a levált petesejtnek még másfél-két napos érési folyamaton kell átmennie a petevezetőben, hogy fogamzóképes legyen, az optimális pároztatási időpont ennyivel későbbre esik. Az ovulációdiagnosztika alkalmazása nem jelent 100%-os garanciát egy sikeres alomra. A fogamzást számos egyéb tényező is befolyásolja (a kan spermaminősége, a spermavétel és a termékenyítés technikája, esetleges szülőúti rendellenességek stb.), továbbá a méhben megtelepedett embriót is érhetik kedvezőtlen hatások.

A következő ovulációdiagnosztikai módszereket ismerjük:
- viselkedés megfigyelése, tűrés elbírálása,
- hüvelytükrözés (vaginoszkópia),
- hüvelycitológia,
- hormonvizsgálatok,
- műszeres diagnosztika (pl. hüvelyellenállás mérés).

Valamennyi módszer közös jellemzője, hogy önmagában, egyetlen vizsgálat (mérés) nem ad megfelelő tájékoztatást a szuka ciklusáról. Az optimális pároztatási időpont meghatározásához minden esetben sorozatvizsgálat elvégzésére van szükség, lehetőleg már a ciklus 4-5. napján elkezdve.

A tűrés, vagy receptivitás elbírálása a legrégibb, legismertebb és egyszersmind legkevésbé megbízható módja az ovuláció diagnosztikájának. A receptív szuka a kan közeledését elfogadja, a péra környékének simogatására farkának oldalra tartásával, csavargatásával reagál. A tenyésztők körében jól ismert próbáltatás csak a többször fedeztetett szukák egy részénél szolgál támpontként, ezeknél az egyedeknél többnyire a tűrés megjelenését követő második napon történik tüszőrepedés. A tűrés jelei alapján azonban, a meglehetősen szubjektíven megállapított fedeztetési időpont és az egyéb módszerekkel pontosabban diagnosztizálható optimális pároztatási időpont között akár 5-7 napos eltérés is lehet. A módszer ugyanakkor számos esetben téves eredményt ad. Idősebb szukáknál előfordulhat, hogy azok már a tüszőrepedés előtt is felveszik a kant. Ellenben fiatal, nyugtalanabb szukák esetében a receptivitási próba gyakran nem is alkalmazható. Idegenek, vagy akár a tulajdonosok jelenlétében egyes szukák elutasíthatják a kan közeledését, de hasonlóképpen viselkedhetnek idegen környezetben, valamint egyéb pszichés tényezők hatására is.

Vaginoszkópiával a hüvelynyálkahártya állapotának változására vagyunk figyelemmel. Az előivarzás időszakában a nyálkahártya ösztrogénhatás miatt erősen duzzadt, felülete sima, fényes, nedves, jelentős mennyiségű véres váladékkal fedett. Az ivarzás idején, a csökkenő ösztrogénhatás eredményeképpen csökken a nyálkahártya duzzanata, a kevesebb váladék vizezett vérhez hasonló, a szuka általában engedi a hüvelytükör bevezetését. Később a nyálkahártya duzzanatának további csökkenése okán a nyálkahártya felülete erősen ráncolttá válik, tapadós, száraz lesz, emiatt a hüvelytükör is nehezebben vezethető be a hüvelybe, a váladék színe pedig barnássá válik. Az ovulációt követően a hüvely nyálkahártyája hosszanti, jellegtelen, ödémától mentes, sima ráncokat vet, és kevés áttetsző váladék fedi, ilyenkor a szuka a hüvelytükör bevezetésekor ellenkezik.

A hüvelykenet mikroszkópos vizsgálata annak köszönhetően tájékoztat bennünket a ciklus állapotáról, hogy az ivari hormonok hatására a hüvelynyálkahártya sejtösszetétele megváltozik. A nyálkahártya felületi hámsejtjei az elégtelen tápanyagellátás miatt elszarusodnak és leválnak. Az elszarusodás mértéke az ovulációig fokozódik, a mikroszkóp látóterében egyre több lesz a levált hámsejt. A maximális elszarusodás első napja a szukák 70 %-ában az ovuláció időpontjával esik egybe. Evidens, hogy a kenetvizsgálat mindig sorozatvizsgálat, hiszen csak így tudjuk meg, meddig folytatódik a hüvelyi hámsejtek elszarusodása.

A hormonális vizsgálatok az ovulációdiagnosztika legpontosabb módszereinek tekintendők. Az ovuláció időpontját kétségkívül az LH-szint (luteinizáló hormon) mérésére alkalmas tesztek segítségével tudjuk a legpontosabban meghatározni. Az ilyen tesztek azonban az állatorvosi gyakorlatban nem terjedtek el, mert az ovuláció előtt csak rövid ideig emelkedett LH hormon szintjét nagyszámú vérvétellel tudjuk elcsípni, ez pedig nehezen kivitelezhető és költséges. A gyakorló állatorvos számára az ovulációdiagnosztikában legmegbízhatóbban alkalmazható hormonális vizsgálat, a vérszérum progeszteronszintjének mérése. Figyelembe véve, hogy a szukánál már az ovulációt megelőzően is jelentős progeszterontermelés folyik, valamint, hogy a ciklus előrehaladtával szabályos progeszteronszint emelkedés detektálható, az eljárás indirekt úton jól tükrözi a ciklus helyzetét.

A fedeztetés (termékenyítés) optimális időpontja a szérum progeszteronszintje alapján az alábbiak szerint határozható meg. Az ovuláció előtt 1-2 nappal ( ivarzás 9-11. napja) a szérum progeszteronszintje általában 2 ng/ml. Az ovuláció idején (ivarzás 12-13. napja) 5-6 ng/ml. Az optimális fedeztetés, termékenyítés időpontjában (általában 14-16. nap) a szérum progeszteronszintje 7-10 (esetleg 12) ng/ml. Gyakorlati aspektusból szemlélve, az 5 ng/ml alatti értékeknél még további vérvételekre van szükség, 5-6 ng/ml közötti progeszteron értékeknél a szuka 1,5-2,5 napon belül, 6-10 ng/ml értéknél pedig 24 órán belül fedeztethető, vagy termékenyíthető. Ha a progeszteron szintje 10 ng/ml fölötti, a sikeres fogamzás érdekében azonnali pároztatásra van szükség.

A hüvelyellenállás-mérés során a szuka hüvelyi váladékának elektromos ellenállását mérjük speciális mérőműszer segítségével. A hüvelyi váladék mikroklímája, pH-ja, kloridion tartalma az ivarzás alatt jellegzetes szabály szerint változik, a hüvelyellenállás mérése ennek alapján alkalmas lehet a szuka optimális pároztatási időpontjának meghatározására. 

A hüvely elektromos ellenállása az ivarzás során az alábbiak szerint változik. Az ivarzás legelején a hüvelyellenállás értéke alacsony (120-200 Ohm), majd napról-napra fokozatosan emelkedik. Az ivarzás első jeleitől számított 9-10. napon a hüvelyellenállási érték általában eléri maximumát (700-1000 Ohm), ezen az értéken általában 2-4 napig stagnál (plató), majd hirtelen csökkenni kezd. Az ovuláció rendszerint a mért legmagasabb értéknél következik be, ezért a termékenyítés (fedeztetés) optimális időpontja a platót követő csökkenő értékek időszakára esik.

dr. Szima Zsolt

A vemhesség időpontjának megállapítása

A szuka vemhességének átlagos időtartama 62-63 nap. A szuka vemhességét egészen a 21. nap körül bekövetkező placentációig semmilyen módon nem tudjuk biztosan megállapítani. Ez idő alatt még hormonszint mérésekkel, indirekt úton sem következtethetünk a vemhesség meglétére, hiszen az ekkor magas vérszintet elérő progeszteron nem specifikus hormonja a vemhességnek. Álvemhes kutyánál éppúgy mérhetünk 60-80 ng/ml-es progeszteronszintet, mint vemhes szukánál (a szérum progeszteron szintje az ivarzás kezdetén 2 ng/ml alatti, az ovuláció idején 5-8 ng/ml). Hormonvizsgálatok közül kizárólag a placenta által termelt relaxin hormon szintjének mérése jöhet szóba a vemhesség diagnosztikájában. Bár a relaxin, mint placenta által a 22. naptól kezdődően termelt hormon a vemhességre nézve specifikus, szintjét csak ritkán mérjük, mert ugyanettől az időponttól kezdődően a vemhesség már ultrahangos vizsgálattal is diagnosztizálható.

A méh nyálkahártyájába ágyazódott embrió tehát a 21-22. naptól ultrahangos vizsgálattal már felfedezhető, mérete az először észlelt 2-3 mm-es nagyságról fokozatosan növekszik. Az embriót körülvevő magzatvíz mennyisége kezdetben egyre növekvő folyadékkal telt (echoszegény) tömlőként veszi körül a magzatot, majd a vemhesség vége felé mennyisége relatíve csökken, az ellést megelőzően már csak a magzat farki végénél mutatkozik kevés magzatvíz. A magzati szívhangok már a 25-27. naptól felfedezhetők, a szívverések száma percenként 220-300. A 30-35. naptól egyéb magzati szervek is felismerhetőek lesznek, és magzati mozgások állapíthatók meg az ultrahangos vizsgálat során.

Ultrahangkészülék birtokában ma már ritkán folyamodunk a hasfalon keresztüli tapintáshoz. Pedig kellő gyakorlat birtokában, kíméletesen végezve, ez a vizsgálat is informatív a vemhességre nézve. A 30-35. napon ampullázott méhszarvak tapinthatók, a 40-45. napra az ampullázottság megszűnik, az egyenletesen telt méhszavak a ventrális hasfalra süllyednek. A vemhesség 50. napjától a has kiteltsége mind szembeötlőbb, az emlők duzzanata pedig egyre kifejezettebb lesz.  

dr. Szima Zsolt

A vemhességi toxikózisról

​Nagyszámú magzat fejlődésekor, különösen nagyobb testű kutyafajtáknál életveszélyes anyagcserezavar léphet fel, amelynek hátterében az áll, hogy a vemhes anya nem tud elegendő energiát biztosítani a magzatoknak.

Előrehaladott vemhesség esetén a túlzottan nagy vehem energiaszükségletét a szuka nem tudja táplálékfelvétel útján biztosítani. Ehhez, bizonyos hormonális folyamatok mellett nagyban hozzájárul a hasüregben egyre nagyobb helyet elfoglaló méh, amely a gyomorra nyomást gyakorolva csökkent táplálékfelvételt, és fokozódó étvágytalanságot okoz. A vércukorszint tartós csökkenését a szervezet ketonanyagok felszabadításával próbálja ellensúlyozni (ketózis). A májban rendellenes zsírmobilizáció indul meg az energiahiány fedezésére.

A vemhességi ketózis (toxikózis) szembeötlő jele lehet a lesoványodott anya feltűnően megnőtt hasa. A gyengült étvágyú szuka fáradékony lesz, gyakran hány, légvételei szaporábbak, lehelete aromás édeskés lesz. A vemhes anya testhőmérséklete 38 C-fok alá csökkenhet, súlyos esetben az állat komatózus (tudatzavaros, bódult) állapotba kerülhet, majd elpusztulhat. Amennyiben megfelelő kezeléssel sikerül az anya állapotát stabilizálni, és az kitölti a vemhesség idejét, az ellés során elsődleges fájásgyengeség alakul ki, azaz a gyenge méhösszehúzódások nem lesznek elegendőnek a magzatok világra jöveteléhez.

Ha vemhességi toxikózist állapítunk meg, először rendeznünk kell a vércukorszintet. A vércukorszint gyors rendezésére szájon át beadott szőlőcukor (nyelvre kent méz) is alkalmas, súlyos estben azonban intravénás cukorpótlás válhat szükségessé. Amennyiben az anya általános állapota kielégítő, további intravénás energiapótló kezelésekkel támogathatjuk meg a vemhesség hátralevő napjaiban. A gyengült étvágyú szukának értékes beltartalmú tápot kell fogyasztania, többször, kisebb adagokban. Súlyos általános állapot esetén csak a teljes méheltávolítás mentheti meg az anya életét. Az elléskor jelentkező fájásgyengeség esetén császármetszést kell végeznünk. Ilyenkor a legyengült, gyakran tejhiányos anya kölykeit célszerű dajkásítani, vagy mesterségesen felnevelni, az anyaállat ugyanis többnyire további utókezelésre szorul.

dr. Szima Zsolt

A császármetszés optimális időpontjának meghatározása szukákban

A császármetszés megfelelő időpontjának meghatározása különösen azoknál a szukáknál bír jelentőséggel, amelyeknél fajtaadottságok miatt a hüvelyi úton történő szülés várhatóan akadályozott lesz (pl. angol buldog). A császármetszés időpontját ilyenkor terveznünk kell (elektív császármetszés).

Az időpont meghatározásakor a vemhesség idejének ismerete rendkívül fontos, hiszen a vemhesség 58. napja előtt a magzati tüdő, az alveolusok falát bélelő surfactant réteg hiánya miatt még éretlen. A császármetszés útján világra segített magzatok csak e napot követően lesznek életképesek. A kérdés persze az, hogy honnan számoljuk a vemhesség idejét. A vemhesség időtartama a klinikai gyakorlatban csak ritkán mért luteinizáló hormon (LH) ovulációt megelőző, kiugróan magas szintjétől (LH csúcs) mérve határozható meg legpontosabban, innen nézve a vemhesség időtartama átlagosan 65 nap. A petesejtek ovulációja ezt az időpontot 36-48 órával követi, tehát amennyiben a szukán ovulációdiagnosztikát végeztünk a pároztatást megelőzően, úgy az ovuláció legvalószínűbb napjához mért 63 nap múlva jár le a vemhesség. A fedeztetés, termékenyítés időpontja csak abban az esetben nyújt támpontot a vemhesség időpontjának meghatározásában, ha azt ovulációdiagnosztikához igazítottan végeztük: az ovuláció utáni 2. és 3. napon, összesen két alkalommal. A vemhesség időtartama ennek alapján az első fedeztetéstől (termékenyítéstől) mérve átlagosan 62-63 nap. Nagyszámú fedeztetés esetén - gyakori, indokolatlan tenyésztői magatartás - a vemhesség vége csak pontatlanul határozható meg. A vemhesség időtartama látszólag meghosszabbodhat, ha az ovuláció néhány nap késéssel következik be, és a pároztatásnál az ovulációdiagnosztika módszereit mellőztük. Ilyenkor a szülőútban sokáig (4-7 napig) életképes ondósejtek „bevárják” a később ovuláló petesejteket.

A császármetszés optimális időpontjának meghatározásában nagy segítségünkre lehet a szuka testhőmérsékletének mérése. A szuka végbélben mért testhőmérséklete a vérszérum progeszteronszintjének termoregulációs központra gyakorolt hatása miatt az ellést megelőző napon egy egész C-fokkal csökken, ilyenkor az ellés várhatóan egy napon belül megindul (macskánál ilyen hőmérséklet csökkenés nem mérhető). Mivel a magzatok ilyenkor már érettek, a császármetszéssel nem szükséges várnunk az ellést kísérő jelek megjelenéséig. A testhőmérséklet mérése hasznos előrejelző módszer, de csak megfelelő technikával végezve nyújt értékelhető eredményt. Fontos, hogy a szuka testhőmérsékletét már a vemhesség 55. napjától kezdődően, a napnak mindig ugyanazon időszakaiban, naponta többször is mérjük. Ezt követően a hőmérsékleti értékeket mindig az ugyanabban a napszakban mért értékek átlagával hasonlítsuk össze, hiszen a testhőmérséklet ingadozása egy napon belül is számottevő lehet. A szuka testhőmérséklete az ellés napján a csökkenést követően lassan megemelkedik.

Az ultrahangos vizsgálat kétségkívül megbízhatóbban tájékoztat bennünket a vemhesség hátralevő napjairól. A magzatok körül látható echoszegény, homogén magzatvíz mennyisége a vemhesség végéhez közeledve fokozatosan csökken, az utolsó napokban már csak a magzat farki végénél látható kevés magzatvíz. A vizsgálat során a magzatok szívfrekvenciája is detektálható, ez normál élettani viszonyok között 230-250/perc. Az ultrahangos vizsgálat során inhomogénnek tűnő, megfogyatkozott magzatvíz és a 150/perc alá csökkent magzati szívfrekvencia a császármetszés abszolút műtéti indikációját jelenti. Az egyes magzati testrészek (fej, comb) ultrahangkészülék segítségével történő mérése kutyánál a jelentős méretbeli különbségek miatt a vemhesség időpontjának meghatározásában nem kellően megbízható eljárás. Macskáknál viszont a biparietalis átmérő (fej mérete) alapján kellő pontossággal következtethetünk az ellés várható időpontjára.

Az elléshez közeledve a szuka vérszérum progeszteronszintje hirtelen lecsökken, a testhőmérséklet átmeneti csökkenését eredményezve. A progeszteronszint mérése ennek alapján szintén segít a császármetszés optimális időpontjának meghatározásában. A szérum progeszteronszintje az ellést megelőzően 2 ng/ml alá csökken.

dr. Szima Zsolt

Milyen betegség a pyometra?

A nevében zárt méhszáj melletti gennyes méhgyulladást jelentő pyometra valójában a méh nyálkahártyájának hormonzavar által indukált degeneratív megbetegedését jelenti.

A méh nyálkahártyájának ciklikus változását alapvetően a peteérésért felelős ösztrogén és a vemhesség fenntartásáért felelős progeszteron szabályozza. Az előbbi a mirigyhám megnövekedését és differenciálódását okozza, az utóbbi a méhnyálkahártya mirigyeinek fokozott szekrécióját, egyidejűleg a méhszáj zártságát eredményezi. Pyometra esetén az említett hormonok egyensúlyának zavarából adódóan a méhszarvakban jelentős mennyiségű váladék halmozódik fel. A tüzelés során a méhszáj megnyílik, ez lehetőséget teremt hüvelyi baktériumok méhbe jutására. Később, az ivarzást követően a méhszáj záródik, és az egyre növekvő mennyiségű, immáron gennyes tartalom a méhben reked. A folyamat kialakulásáért felelős hormonális zavar a fogamzás gátlására adott hormoninjekciókkal is előidézhető, bár megjegyzendő, hogy a ma alkalmazott szerek erre sokkal kevésbé hajlamosítanak, mint a korábbi gesztagén készítmények.

A pyometra tünetei a szuka ivarzása után rendszerint 2-8 héttel jelentkeznek. A kutya bágyadt, étvágytalan lesz, gyakran hány, vízfogyasztása, vizeletürítése megnő. Magas láz mellett vörhenyes-gennyes hüvelykifolyás is lehet, ez könnyebbé teheti a betegség megállapítását. Számos, rendszerint hüvelykifolyással nem járó esetben azonban csupán a has teriméje nő meg, ezt a néhány hete fedeztetett eb gazdája tévesen a növekvő vehemnek tulajdoníthatja. Ultrahangos vizsgálattal a betegség könnyen, teljes bizonyossággal diagnosztizálható. Kezelés nélkül a pyometra életveszélyes toxikus állapothoz vezet és a szuka elhullását eredményezheti.

A pyometra gyógykezelése lehet konzervatív (gyógyszeres), vagy műtéti. Hangsúlyozandó, hogy a konzervatív kezelés csak jó általános állapotú, értékes tenyészállatnál jöhet szóba. Ilyenkor több napon át gyógyszeresen megnyitjuk, majd nyitva tartjuk a méhszájat, ellensúlyozzuk a progeszteron-hatást, és antibiotikumos kezelést végzünk. A súlyosan beteg, netán életveszélyes állapotba került állatnál csak az azonnali, teljes méheltávolítás eredményezhet gyógyulást.

dr. Szima Zsolt

Anyatej helyett

Tenyésztők által jól ismert probléma, amikor a frissen ellett szuka nem tud elegendő tejet biztosítani utódainak, vagy az anya betegsége miatt az anyatejes táplálás kerülendő.

Sajnos az anyatej teljes összetételében sohasem pótolható. Bár az anyai ellenanyagok egy része már a méhen keresztül átjut a kölykökbe, az első napok föcstejét semmi sem helyettesítheti.

Mindenekelőtt törekedjünk az elárvult kölyök dajkásítására. Találnunk kell olyan frissen ellett anyát, amelyik elfogadja az új jövevényt és azt saját tejével táplálja. Ennek hiányában a szakboltokban immáron széles spektrumban beszerezhető tejpótlókhoz folyamodhatunk. Fontos, hogy a tejpótlót az előírt hígításban adjuk a kölyöknek, a túl tömény tápszer ugyanis a szájnyálkahártya károsodását okozhatja, megnehezítve a kölyök számára a későbbi táplálékfelvételt. A tápszer hőmérséklete 38-38,5 C-fok legyen.

Ha bezárt a bolt és nem készültünk fel kellőképpen az ilyen helyzetre (!?), házilag kell tápszert összeállítanunk. Ehhez a kutyakölykök részére 1 liter teljes tehéntejet, 4 tojássárgáját, 1 evőkanál étolajat kell összekevernünk, majd 10 dkg testtömegre naponta 20-25 ml-t kell beadnunk. Macskakölyköknek 30 g sűrített tej, 30 ml víz, 40 g joghurt és 1 tojássárgája keveréke javasolható. Az első napokban 3 óránként, a második héten 4 óránként a későbbiekben pedig 6 óránként etessünk.

Az etetéshez a kölyköt helyezzük hasi fekvésbe, feje kissé emelt, nyaka nyújtott legyen. Lehetőleg cumisüvegből etessünk, a szondás táplálással ellentétben ilyenkor lassabban eszik a kölyök, így a gyomornak van ideje tágulni. Ne felejtkezzünk el a végbéltájék nedves vattapamacsos dörzsölgetéséről sem, elősegítendő a bélsárürítést.

                 dr. Szima Zsolt